Szeptember 10. Szerda
Reggel már fél 8 előtt a suli lépcsőjén
ültünk Ricsivel,mikor egyszer csak megszólalt Ricsi.
-Na
C mernék fogadni,hogy mindjárt feldobodsz.
Én
értetlenül néztem rá mire ő
magyarázatképpen csak vigyorogva az út fele
biccentett. Odanéztem és láttam,hogy Reni és
Virág jön gyalog a suli fele. Én csak mosolyogva
megráztam a fejem Ricsi fele,ezzel jelezve,hogy hagyja abba.
Reni félénken köszönt nekünk mikor
odaértek hozzánk miközben a haját
piszkálta. Fogalmam sincs,hogy miért ilyen félénk,hisz
nem bántanánk őt soha. Legalábbis én
biztosan nem. A lányok megálltak mellettünk,és
már kezdett kínos lenni a csend mikor Dave-ék
kocsija állt meg előttünk. Fura volt,hogy ilyen korán
megérkezett,és az még furább,hogy nagyon
jókedvűen pattant ki a kocsiból.
-Zsolti
nincs még itt,ugye? - kezdte összedörzsölve a
kezét.
-Nincs
– mondtam neki.
Dave
izgatottan várta Zsoltit,mert állítólag
szörnyen vicces dolgot tett ellene.
-Ki
volt az az utolsó,nyomorult... - kezdte Zsolti mikor
megérkezett.
-Mi
történt? - színészkedett megjegyzem egész
pocsékul Dave.
-Hogy
mi? Hogy mi történt? 24 pizzát küldtem vissza
tegnap este,és csak nem értették meg,hogy nem mi
rendeltük! A szüleim teljesen hülyének néztek!
- höbörgött Zsolti
-Sajnálattal
hallom – színészkedett tovább Dave. Még
jó,hogy nem színjátszásra
jelentkezett,mert páros lábbal rúgnák
ki,ezért a katasztrofális alakításért.
De persze Zsolti sem hülye,egyből rájött,hogy ki a
ludas. Ezt meg is jegyezte.
-Tudom,hogy
te voltál! De ezzel még nincs vége!
Míg
mi fiúk röhögtünk egymáson,sajnos nem
foglalkoztunk a lányokkal,így ők szó nélkül
ott hagytak minket. A fenébe! Hogy lehetünk ilyen
hülyék,hogy hagytuk elmenni őket. Így soha nem
fogok tudni közeledni Reni fele.
Mikor bementünk a terembe a maradék jó kedvem
is elment. Az a tapló Neményi már megint Reni
körül zsongott. Az iskolaújság írói
közé akarnak jelentkezni Kingával kiegészülve.
Ezt nem hiszem el! Talált még egy lehetőséget,hogy
Reni közelében lehessen. Csak tudnám,hogy neki
miért van mindig szerencséje,és én miért
vagyok ilyen szerencsétlen. Persze az még csak tetézi
a kialakult helyzetet,hogy Reni nagyon is élvezi a tapló
társaságát. Ellenben szerintem olyannal,mint én
még csak szóba se állna.
Angolon szódolgozatot írtunk,amit én pár
perc alatt kiráztam a kisujjamból. Délután
Átjöttek a fiúk PS-ezni. Nagy csatákat
vívtunk. A nagyszüleim nagyon megkedvelték őket.
És a fiúk is teljesen odáig vannak értük.
Főleg Zsolti a nagyiért vagyis inkább a szakács
tudományáért. Bárcsak Reni is az életem
része lenne. Biztosan odalennének érte a
nagyiék. Csak tudnám,hogy miért gondolok rá
állandóan. Szinte bárkit megkaphatnék,de
az én agyam mégis körülötte forog.
Talán,ha nem lenne a Neményi,akkor minden másképp
történne.