Szeptember 10. Szerda

Reggel már fél 8 előtt a suli lépcsőjén ültünk Ricsivel,mikor egyszer csak megszólalt Ricsi.

-Na C mernék fogadni,hogy mindjárt feldobodsz.

Én értetlenül néztem rá mire ő magyarázatképpen csak vigyorogva az út fele biccentett. Odanéztem és láttam,hogy Reni és Virág jön gyalog a suli fele. Én csak mosolyogva megráztam a fejem Ricsi fele,ezzel jelezve,hogy hagyja abba. Reni félénken köszönt nekünk mikor odaértek hozzánk miközben a haját piszkálta. Fogalmam sincs,hogy miért ilyen félénk,hisz nem bántanánk őt soha. Legalábbis én biztosan nem. A lányok megálltak mellettünk,és már kezdett kínos lenni a csend mikor Dave-ék kocsija állt meg előttünk. Fura volt,hogy ilyen korán megérkezett,és az még furább,hogy nagyon jókedvűen pattant ki a kocsiból.

-Zsolti nincs még itt,ugye? - kezdte összedörzsölve a kezét.

-Nincs – mondtam neki.

Dave izgatottan várta Zsoltit,mert állítólag szörnyen vicces dolgot tett ellene.

-Ki volt az az utolsó,nyomorult... - kezdte Zsolti mikor megérkezett.

-Mi történt? - színészkedett megjegyzem egész pocsékul Dave.

-Hogy mi? Hogy mi történt? 24 pizzát küldtem vissza tegnap este,és csak nem értették meg,hogy nem mi rendeltük! A szüleim teljesen hülyének néztek! - höbörgött Zsolti

-Sajnálattal hallom – színészkedett tovább Dave. Még jó,hogy nem színjátszásra jelentkezett,mert páros lábbal rúgnák ki,ezért a katasztrofális alakításért. De persze Zsolti sem hülye,egyből rájött,hogy ki a ludas. Ezt meg is jegyezte.

-Tudom,hogy te voltál! De ezzel még nincs vége!

Míg mi fiúk röhögtünk egymáson,sajnos nem foglalkoztunk a lányokkal,így ők szó nélkül ott hagytak minket. A fenébe! Hogy lehetünk ilyen hülyék,hogy hagytuk elmenni őket. Így soha nem fogok tudni közeledni Reni fele.

Mikor bementünk a terembe a maradék jó kedvem is elment. Az a tapló Neményi már megint Reni körül zsongott. Az iskolaújság írói közé akarnak jelentkezni Kingával kiegészülve. Ezt nem hiszem el! Talált még egy lehetőséget,hogy Reni közelében lehessen. Csak tudnám,hogy neki miért van mindig szerencséje,és én miért vagyok ilyen szerencsétlen. Persze az még csak tetézi a kialakult helyzetet,hogy Reni nagyon is élvezi a tapló társaságát. Ellenben szerintem olyannal,mint én még csak szóba se állna.

Angolon szódolgozatot írtunk,amit én pár perc alatt kiráztam a kisujjamból. Délután Átjöttek a fiúk PS-ezni. Nagy csatákat vívtunk. A nagyszüleim nagyon megkedvelték őket. És a fiúk is teljesen odáig vannak értük. Főleg Zsolti a nagyiért vagyis inkább a szakács tudományáért. Bárcsak Reni is az életem része lenne. Biztosan odalennének érte a nagyiék. Csak tudnám,hogy miért gondolok rá állandóan. Szinte bárkit megkaphatnék,de az én agyam mégis körülötte forog. Talán,ha nem lenne a Neményi,akkor minden másképp történne.