Szeptember 9. Kedd

Reggel Ricsi és én gördeszkával a kezünkben Zsoltival beszélgettünk. Elmesélte,hogy feltette Dave számát egy pizzéria honlapjára. Pont mikor befejezte,akkor szállt ki egy kocsiból Reni és Virág. Mikor elhajtott mellettük,akkor a vezető dudált kettőt..Reni rögtön elvörösödött. Nagyon édes volt így vörös fejjel. Nem tudom,hogy miért foglalkozok vele,de valami nagyon vonz ebben a lányban.

Mikor odaértek a lépcsőhöz ahol mi is álltunk Reni köszönt nekünk. Bár elég félénknek tűnt. Szerencsére Zsolti megállította a két lányt,hogy megkérje őket,hogy Dave kérdezné,akkor mondják azt,hogy nem tudják,hogy ki tette fel a telószámát. Szegények csak összenéztek. Mit is mondhatnának Dave-nek hisz tényleg nem tudtak semmiről. Ezt Reni közölte is.

A következő pillanatban megállt a suli előtt egy fekete autó,amiből Dave pattant ki. Elég idegesen beszélt valakivel headseten keresztül. Nem bírta ki,hogy el ne mesélje nekünk,hogy tegnap este óta hívogatják őt pizzarendelés céljából,mert valami marha összekeverte a dolgokat és most az ő száma van a pizzéria honlapján,de az apja le fogja tiltatni. Aztán egyszer csak rákérdezett,hogy velünk mi újság. Erre már nem bírtuk tovább Ricsivel és Zsoltival együtt hangos röhögésben törtem ki. Dave nem értette,hogy ez nekünk miért vicces,aztán a lányok fele fordulva értetlenkedett,hogy szerintünk ez vicces.

Virág megkérdezte,hogy végül tudtak az emberek rendelni a pizzériából? Erre Dave megint felháborodva közölte,hogy az őt nem érdekli és,hogy nem érti,hogy hajnalig csörgött a mobilja? Erre már Reni is beleszólt,és megkérdezte,hogy miért nem kapcsolta ki? Ezt a kérdést mi 3-an fiúk egy húúú-val díjaztuk. Bátor lány nem mondom. Dave sértetten közölte vele,hogy ő sosem kapcsolja ki,mert bármikor fontos hívása érkezhet. Ezzel az a baj,hogy Dave soha nem kap fontos hívást,csak az apjával szokott beszélni,de azt egész nap. Persze ezt ő nem vallja be,és úgy tesz mintha minimum az USA elnökével beszélne.

Aztán befutott Kinga az a-s lányokkal a nyomában. Érdeklődött tőlünk,hogy nem tudjuk-e,hogy mi volt tegnap a pizzériával,mert valami bunkó kezelő állandóan lerázta őket. Na ez volt a csúcs. Mindenkiből kitört a röhögés. És végre!!! Míg az előbbi nevetésnél Reni csak pislogott most végre jóízűen nevetett. Nagyon aranyosan nevet.

Ezek után bementünk a suliba,ahol engem és Ricsit Máday egyből kiszedett a sorból,mert már megint gördeszka hangokat hallott az emeleti folyosóról. Persze senki nem köp be minket,így jelenleg egyedül hall ilyen hangokat.

A teremben elég nagy hangzavar volt,és persze a pizzás sztori volt a téma egész nap. Francia kultúrán kölcsönkértem egy tollat Renitől. Igazság szerint csak kellett egy ürügy,hogy hozzászólhassak,de,hogy mióta vagyok ilyen betoji,ha lányról van szó azt nem tudom.

Szerencsére az órák egész gyorsan elteltek. Utolsó órán indultunk a srácokkal a focira,mikor megláttuk Renit,Virágot és na kit,hát persze,hogy a pióca Neményit a folyosón beszélgetni. Csak tudnám,hogy miről tudnak ennyit dumálni. Nagyon irigyeltem Neményit szívesen lettem volna a helyében. Viszont mikor láttam,hogy Reni elmosolyodott,akkor már inkább leütöttem volna Neményit. Ekkor Zsolti a folyosó túloldaláról odakiabált nekem,hogy rúgjam oda a labdát. Ez jókor jött,mert így legalább egy pillanatra Reni rám figyelt és nem arra a majomra.

Focira nagyon sok jelentkező volt,de a csapatba csak 5 szabad hely volt plusz 4 a cseréknek. Mindent beleadtam,de közben drukkoltam a többi b-s srácnak. Reméltem,hogy az a-sok közül nem jutnak be. Nagyon sok néző beült,és a lelátók hamar dugig megteltek. Szerencsére tudtam,hogy pont most van a színjátszószakkör is,és mivel nap közben hallottam,hogy Kinga mellett az a-s lányok is odamennek,ezért örültem,hogy nincsenek itt. Bár lehet,hogy a végére ideérnek. Sajnos olyan sokan voltak,hogy nem láttam,hogy Reniék itt vannak-e,de reménykedtem benne,mert mintha úgy láttam volna,hogy a tesiterem fele jöttek,de sajnos nem voltam benne biztos. Remélem nem Neményit kísérte inkább el. Végül mind a 4-en bejutottunk,de sajna Zsolti csak cserének. Utána rengetegen odajöttek hozzánk gratulálni,de Reniéket nem láttam. Lehet,hogy mégse voltak itt?

Foci után még megdumáltuk a történteket a fiúkkal,aztán siettem haza,mert megígértem a nagyinak,hogy elviszem őt a nagypapám kocsijával vásárolni. Nem akartam,hogy cipekedjen,bár nekem egy ilyen bevásárlás kész kínzással ér fel. Nem értem,hogy a nők,hogy a fenébe tudnak eltölteni órákat egy üzletben. És ha legalább csak egy üzletbe mennénk,de nem még véletlenül sem.

Este egész sokáig néztem a Tv-t,pedig tudtam,hogy holnap fáradt leszek,de a sorozatoknak egyszerűen nem tudok ellenállni.